Esti Mesék AI Letöltés
Esti mese 2-4 éveseknek

Az álmos felhő

Gomolyka, a kis felhő egész nap repült, és most aludni szeretne. Csak azt nem tudja, hol tud megállni egy felhő.

4 perc olvasás·Frissítve: 2026. október 25.
Esti mese4 perc felolvasás
Háttérhangnak: Szél

Fent az égen, magasabban, mint a madarak, élt egy kis felhő. Gomolykának hívták. Fehér volt és puha, olyan, mint egy nagy darab vatta.

Gomolyka egész nap repült. Reggel a hegyek fölött. Délben a mezők fölött. Délután egy nagy folyó fölött, ahol a hajók tülköltek, és a halak felugráltak a vízből.

Este Gomolyka elfáradt.

„Aludni szeretnék”, mondta. „De hol alszik egy felhő?”

Arra repült egy fecske.

„Fecske, te hol alszol?”

„A fészekben, az eresz alatt”, mondta a fecske, és már repült is tovább.

Gomolyka megnézte az eresz alját. Kicsi volt. Egy felhő nem fér el egy eresz alatt.

Gomolyka repült tovább. Lent a mezőn egy tehén legelt, és lassan, nagyon lassan rágott.

„Tehén, te hol alszol?”

„Az istállóban, a szalmán”, mondta a tehén, és rágott tovább.

Gomolyka megnézte az istállót. Az ajtaja kicsi volt. Egy felhő nem fér be egy istálló ajtaján. Gomolyka sóhajtott, és ettől egy kicsit összement, aztán megint szétterült.

Arra jött a szél. A szél soha nem áll meg, mindig fúj valamerre.

„Szél, te hol alszol?”

„Én nem alszom”, mondta a szél. „De ha szeretnéd, elviszlek egy jó helyre. Lassan.”

„Lassan”, mondta Gomolyka. „Az jó.”

És a szél vitte. Nem sietett. Átvitte Gomolykát egy erdő fölött, ahol a fák már suttogtak egymásnak jó éjszakát. Átvitte egy tó fölött, ahol a víz olyan sima volt, hogy Gomolyka látta benne saját magát. Egy kis fehér felhőt, ami álmos.

Aztán elértek egy dombhoz. A domb kerek volt, mint egy alvó kutya háta. A domb oldalán állt egy ház. A ház ablakában égett a lámpa.

„Itt jó lesz”, mondta a szél, és egyre lassabban fújt.

Gomolyka lejjebb ereszkedett. Egészen a domb tetejéig. A domb fűje puha volt, és még meleg a napsütéstől.

Gomolyka ráfeküdt a dombra, mint egy takaró. Szétterült rajta. A széle elért a ház kerítéséig.

A ház ablakában a lámpa még égett. Benne egy kisfiú, Dani, a pizsamájában állt, és kinézett.

„Anya, nézd”, mondta. „Lejött egy felhő a dombra.”

„Az köd”, mondta anya. „Esténként leszáll a dombra.”

„Szerintem felhő”, mondta Dani. „És szerintem alszik.”

Gomolyka hallotta ezt. Igaza van, gondolta. Alszom. Majdnem.

Dani bebújt az ágyába. Anya lekapcsolta a lámpát. Az ablak sötét lett.

Gomolyka fehéren feküdt a domb hátán. Lélegzett, mint minden, ami alszik. Be. És ki. Be. És ki. A szél még egyszer végigsimított rajta, aztán az is elcsendesedett. Egy bagoly huhogott egyet a domb mögötti erdőben, aztán az is hallgatott.

A fűszálak csillogtak alatta. A ház hallgatott. Dani lélegzett a takaró alatt, be és ki, pont úgy, mint a felhő odakint.

Reggel, amikor kisüt a nap, Gomolyka majd felszáll, és megy tovább a hegyek fölé. De az még nagyon messze van. Most éjszaka van. Most alszik a domb, alszik a ház, alszik Dani.

És alszik a kis felhő is.

MegnyugtatóAltató2-4 év
Ha tetszett

Az Esti Mesék AI-ban kérhetsz hasonló mesét, amelyben a gyereked a főszereplő. Megadod a nevét és a korát, kiválasztod a témát, és pár másodperc múlva kész egy vadonatúj, ugyanilyen nyugodt esti mese. Az első három ingyenes.

App StoreGoogle Play Esti Mesék AI Ingyenes letöltés