Zsófi és a kabát, ami nem akart felmenni
Zenélő dobozZsófi négyéves volt, és az óvodában volt egy kabát, ami mindig félrement. A jobb kar bement, a bal pedig valahogy nem.
Egy este a kabát bejött Zsófi szobájába, és leült az ágy szélére. Bocsánat, mondta. Nem akarok nehéz lenni, csak nem tudom, melyik ujj hová tartozik.
Zsófi megmutatta neki. Ez a hosszú ujj a hosszú karnak, ez a másik a másiknak. A kabát próbálta, elsőre nem sikerült, másodikra majdnem, harmadikra jól.
Holnap reggel is így lesz, mondta Zsófi. A kabát megköszönte, felmászott a szék hátára, és ott aludt el, összehajtva, mint egy nagyon fáradt lepke.