Volt egyszer egy kis piros teherautó. Brumi volt a neve, mert amikor elindult, azt mondta: brummm.
Brumi egész nap dolgozott.
Reggel almát vitt a piacra. Piros almát és sárga almát, egy egész platónyit. Brumm.
Közben megállt a benzinkútnál is, ahol a kutas bácsi megtörölte a szélvédőjét, és megveregette a motorháztetőjét, hogy ügyes vagy, Brumi.
Délben homokot vitt az óvodába, a homokozóba. Puha, sárga homokot. Brumm.
Délután virágokat vitt a virágboltba. Sok-sok cserepet, és mindegyikben egy virág integetett, amikor Brumi befordult a sarkon. Brumm.
Aztán eljött az este. Brumi platója üres volt. A kerekei fáradtak voltak. A lámpái is pislogtak egy kicsit.
Az égen kigyúltak az első csillagok.
„Ideje hazamenni”, mondta Brumi.
És elindult hazafelé. Lassan, mert este lassan kell menni.
Az első sarkon ott állt a nagy sárga daru. A karja magasan fent volt, az égben.
„Jó éjszakát, daru!” mondta Brumi.
„Jó éjszakát, Brumi!” mondta a daru, és lassan leengedte a karját, mert ő is pihenni készült.
A második sarkon ott állt a busz. Utasok már nem ültek benne, a belsejében sötét volt.
„Jó éjszakát, busz!” mondta Brumi.
„Jó éjszakát, Brumi!” mondta a busz, és halkan sziszegett egyet, ahogy a buszok szoktak, amikor becsukják az ajtajukat.
A következő utcában egy kis kerékpár állt egy kapu előtt, a csengője megcsillant a sötétben.
„Jó éjszakát, bicikli!” mondta Brumi.
„Jó éjszakát, Brumi!” csilingelte a bicikli, egészen halkan, hogy a házban senkit ne ébresszen fel.
Aztán a park mellett ment el, ahol a hinták már nem hintáztak, a csúszda üresen csillogott, és a padokon nem ült senki. Csak egy rigó énekelt még valahol egy bokorban, az utolsó dalát aznapra. Brumi nem dudált, nehogy megzavarja. Csak elgurult mellette, lassan, halkan.
A harmadik sarkon ott álltak a lámpák. Az utcai lámpák, sorban egymás után. Ők nem mentek aludni, mert éjszaka nekik kell világítaniuk.
„Köszönöm, lámpák!” mondta Brumi. „Jó éjszakát!”
„Jó éjszakát, Brumi!” mondták a lámpák, és egy kicsit erősebben világítottak, hogy Brumi jól lássa az utat.
Brumi befordult a saját utcájába. Ott volt a garázs. A garázs ajtaja nyitva állt, és bent várta egy puha, sötét hely, éppen akkora, mint egy kis piros teherautó. A falon a szerszámok lógtak, mind a helyükön, a sarokban pedig ott várt a régi rongy, amivel a gazdája esténként letörölte.
Brumi begurult. Egészen lassan. Brumm. Brum. Brr. A kerekei sóhajtottak egyet, ahogy megálltak a garázs puha porában.
Megállt.
Lekapcsolta a jobb lámpáját. Lekapcsolta a bal lámpáját.
A motor még egyet morgott, nagyon halkan: brmm. Aztán elhallgatott.
A garázs ajtaja lecsukódott. Kint a lámpák világítottak, a busz aludt, a daru aludt. A piacon az almák aludtak a ládákban, az óvodában a homok aludt a homokozóban, a virágboltban a virágok aludtak a cserepekben.
És a garázsban, a puha sötétben, aludt a kis piros teherautó is.
Holnap reggel megint brummm lesz. De most csend van.
Pszt.