Esti Mesék AI Letöltés
Esti mese 6-8 éveseknek

Az első éjszaka a nagymamánál

Flóra először alszik egyedül a nagymamánál, a régi falusi házban. Az éjszakai hangok idegenek, amíg nagymama mindegyiknek nevet nem ad.

6 perc olvasás·Frissítve: 2026. október 25.
Esti mese6 perc felolvasás
Háttérhangnak: Tücskök

Flóra hétéves volt, és még soha nem aludt sehol anya és apa nélkül. Most azonban a nagymamánál volt, egy kis faluban, egy régi házban, és anya meg apa csak holnap délután jön érte.

Napközben nagyon jó volt. Flóra segített nagymamának lekvárt főzni, megetette a tyúkokat, és megmászta a kert végében a cseresznyefát, a legalsó ágig, mert ott volt egy kényelmes villa, amibe bele lehetett ülni. Este palacsintát ettek, és nagymama megengedte, hogy Flóra maga tekerje fel a sajátját.

Aztán eljött a lefekvés ideje.

Flóra a vendégszobában aludt, egy magas ágyban, aminek vastag dunyhája volt, és a dunyha olyan puha volt, hogy Flóra majdnem elsüllyedt benne. Nagymama felolvasott egy mesét, adott egy puszit, és lekapcsolta a villanyt.

„Jó éjszakát, kincsem”, mondta. „Ha bármi van, én itt vagyok a szomszéd szobában.”

Az ajtót résnyire nyitva hagyta.

Flóra feküdt a sötétben, és hallgatózott.

Otthon minden hangot ismert. Ismerte a hűtőszekrény zümmögését, a lift kattogását a lépcsőházban, apa halk tévézését a nappaliban. Itt viszont minden hang idegen volt.

Tikk. Takk. Tikk. Takk.

Valami ketyegett a falon. Hangosan, lassan.

Aztán: rrreccs. Valami megreccsent a plafon felől.

Aztán messziről egy hosszú, mély hang: uuuhu. Uuuhu.

Flóra a dunyha alá húzta az orrát. Aztán a szemét is. Aztán úgy döntött, hogy nem bírja tovább.

„Nagymama?”

Nagymama azonnal ott volt az ajtóban, papucsban és hálóingben, a hosszú ősz haja egy vastag fonatban.

„Mi a baj, kincsem?”

„Furcsa hangok vannak”, suttogta Flóra.

Nagymama nem kapcsolta fel a villanyt. Leült az ágy szélére, és a dunyhára tette a kezét.

„Halljuk csak”, mondta. „Melyik hang?”

Tikk. Takk.

„Az”, mondta Flóra.

„Ó, hát az a Pontos Úr”, mondta nagymama. „A falióra. Még a dédnagyapádé volt. Száz éve ketyeg ebben a házban, és soha nem késik. Ő azt mondja, tikk-takk, minden rendben, tikk-takk, minden a helyén.”

Flóra hallgatta. Tikk-takk. Minden rendben. Tikk-takk. Minden a helyén. Tényleg ezt mondta.

Rrreccs.

„És az?”

„Az a ház”, mondta nagymama. „A gerendák. Napközben a nap felmelegíti őket, este pedig, amikor lehűlnek, egy kicsit összehúzódnak, és megreccsennek. Olyan ez, mint amikor te nyújtózkodsz lefekvés előtt. A ház is nyújtózkodik, mielőtt elalszik. Én úgy hívom, hogy a ház sóhaja.”

Rrreccs. Flóra elképzelte, hogy a régi ház nagyot nyújtózik, és sóhajt egyet, mint egy öreg, fáradt óriás, aki végre lefekszik.

Uuuhu. Uuuhu.

„És az?” Ez volt a legfurcsább.

„Az pedig Huhogó Huba”, mondta nagymama, és a hangján hallatszott, hogy mosolyog. „A macskabagoly. A templomtoronyban lakik, és minden este kirepül vadászni. Ő a falu éjjeliőre. Amíg ő huhog, addig minden rendben van. Ha sokáig nem hallod, az azt jelenti, hogy elment egy kicsit messzebbre, de reggelre mindig visszajön.”

Flóra feküdt, és hallgatta a hangokat. Most már nevük volt. Pontos Úr ketyegett. A ház sóhajtott. Huhogó Huba vigyázott a falura.

„Nagymama”, mondta. „És van még hang, amit nem ismerek?”

Nagymama gondolkodott.

„Lesz még egy”, mondta. „Hajnalban. Kukorékolás. Az Kakas Kázmér, a tyúkok főnöke. Ő ébreszti fel a napot. De addig még nagyon sokáig alhatsz.”

„És ha felébredek az éjszaka közepén?”

„Akkor hallgatózol egy kicsit”, mondta nagymama. „És mindegyik hangnak köszönsz. Jó éjszakát, Pontos Úr. Jó éjszakát, ház. Jó éjszakát, Huba. És ha még mindig nem tudsz aludni, átjössz hozzám, és bebújsz mellém. Az is rendben van.”

Megsimította Flóra haját, és felállt.

„Az ajtót nyitva hagyom.”

„Egy kicsit jobban”, mondta Flóra.

Nagymama kicsit jobban kinyitotta. A folyosóról beszűrődött egy kevés fény a konyhaablakon át, ahol a holdfény sütött be.

Flóra lehunyta a szemét.

Tikk-takk, mondta Pontos Úr. Minden rendben.

Rrreccs, sóhajtott a ház. Most már alszom.

Uuuhu, huhogta messziről Huba. Itt vagyok, vigyázok.

Flóra a dunyha alatt elmosolyodott.

„Jó éjszakát”, suttogta. „Mindenkinek.”

A régi ház csendes lett. Csak az óra ketyegett tovább, lassan és megbízhatóan, ahogy száz éve minden éjszaka. Flóra lélegzete egyre lassabb lett, egyre egyenletesebb, és mire Huba harmadszor is huhogott a templomtorony felől, már nem hallotta.

Aludt. Az első éjszakáján a nagymamánál.

Reggel Kakas Kázmér kukorékolt, ahogy nagymama megígérte. Flóra felébredt, és első dolga volt, hogy elmondja:

„Nagymama! Egyáltalán nem féltem. Csak egy kicsit. Az elején.”

Nagymama nevetett, és tett elé egy bögre meleg tejet.

„Az elején mindenki fél egy kicsit”, mondta. „Ez így van rendjén.”

BátorságCsaládi6-8 év
Ha tetszett

Az Esti Mesék AI-ban kérhetsz hasonló mesét, amelyben a gyereked a főszereplő. Megadod a nevét és a korát, kiválasztod a témát (ehhez a meséhez a Szuperhősök téma illik), és pár másodperc múlva kész egy vadonatúj, ugyanilyen nyugodt esti mese. Az első három ingyenes.

App StoreGoogle Play Esti Mesék AI Ingyenes letöltés