Misi ötéves volt, és nem tudott elaludni. Már háromszor kiment inni, kétszer kiment pisilni, és egyszer csak úgy kiment, mert eszébe jutott, hogy meg kell nézni, alszik-e a hörcsög.
A hörcsög nem aludt. A hörcsögök éjjel nem alszanak. De ez nem segített Misinek.
Zalán, a nagytesó, nyolcéves volt, és a szoba másik ágyában feküdt. Már majdnem elaludt, amikor Misi negyedszer is felült.
„Zalán”, suttogta Misi. „Nem tudok aludni.”
Zalán sóhajtott. Aztán felkönyökölt.
„Várj”, mondta. „Tudok valamit.”
Felkapcsolta az éjjeli lámpát, a halványat, a kis félhold alakút. Elővett a fiókjából egy nagy lap papírt és egy dobozt színes ceruzát. Aztán átült Misi ágyára.
„Rajzolok neked egy térképet”, mondta.
„Milyen térképet?”
„A királyságét”, mondta Zalán. „Ahol lakunk.”
Rajzolni kezdett. Először egy nagy négyszöget. Aztán benne kisebb négyszögeket.
„Ez itt”, mondta, és a ceruzával a lap aljára mutatott, „a Bejárati Kapu. Ott jönnek be a királyságba a vándorok, és ott hagyják a sáros csizmájukat. Mellette van a Kabátok Erdeje.”
Misi kuncogott. Az előszobai fogas tényleg olyan volt, mint egy erdő, annyi kabát lógott rajta.
„Aztán itt”, folytatta Zalán, és rajzolt egy hosszú, keskeny sávot, „a Folyosó Folyó. Egyenesen végigvezet a királyságon. Éjjel csendesen folyik, és csak az hallja, aki mezítláb jár rajta.”
„És az mi?” mutatott Misi egy nagy, kockás négyszögre.
„Az a Konyha Tartomány”, mondta Zalán. „Ott van a Hűtő-hegység. A tetején örök hó van, és jégkockák. A hegy belsejében pedig kincsek: sajt, joghurt és a tegnapi palacsinta.”
„Én azt akarom!” mondta Misi.
„Reggel”, mondta Zalán. „A kincseket csak reggel lehet megszerezni. Éjjel a hegység alszik, és a Hűtőlámpa Sárkány vigyáz rá. Ha kinyitod, felvillan a szeme.”
Misi elgondolkodott. Tényleg, a hűtőben mindig felgyullad a lámpa, amikor kinyitják. Lehet, hogy az egy sárkány szeme.
Zalán tovább rajzolt. A nappali lett a Nagy Mező, a kanapé rajta a Puha Dombok. A fürdőszoba a Tavak Országa, ahol a kád a Nagy Tó, a mosdó a Kis Tó, és a csap minden reggel és este egy kis vízesést csinál.
„És a mi szobánk?” kérdezte Misi.
Zalán egy kicsit elhallgatott, és gondosan rajzolt egy négyszöget a térkép felső sarkába. Belül két kis téglalapot: két ágyat.
„Ez”, mondta lassan, „az Álomkikötő. Ide érkezik minden hajó a nap végén. Itt kötnek ki, és itt pihennek reggelig.”
„Milyen hajók?”
„Az ágyak”, mondta Zalán. „Az ágyak igazából hajók. Napközben csak ágynak tűnnek. De amikor valaki lefekszik bennük, és becsukja a szemét, akkor elindulnak. Lassan kieveznek az Álomkikötőből, és elvisznek oda, ahová éppen szeretnél. Álmodban.”
Misi lenézett az ágyára. A takarója kék volt. Mint a víz.
„És az én hajóm hová visz?”
„Azt te döntöd el”, mondta Zalán. „De előbb végig kell menned a királyságon. Csukd be a szemed.”
Misi becsukta.
„Most a Bejárati Kapunál vagy”, mondta Zalán halkan. „Leveszed a csizmádat. Átsétálsz a Kabátok Erdején. Puha, és illata van, mint anyának, mert ott lóg az ő kabátja is.”
Misi bólintott, csukott szemmel.
„Most rálépsz a Folyosó Folyóra. Mezítláb. Hallod? Csendesen folyik. Elmész a Konyha Tartomány mellett. A Hűtő-hegység alszik. A sárkány is alszik, csak egy kicsit dorombol. Hallod?”
A konyhából tényleg hallatszott a hűtő halk zümmögése. Misi elmosolyodott.
„Átsétálsz a Nagy Mezőn. A Puha Dombok mellett. Aztán a Folyó elvisz az Álomkikötőbe. Ott áll a hajód. Kék vitorlája van. Beszállsz.”
Misi lélegzete lassult.
„Kioldod a kötelet”, suttogta Zalán. „A hajó elindul. Lassan. Ring egy kicsit. Előre, hátra. A vitorla megtelik széllel. És a hajó kievez a kikötőből, ki a nagy, sötétkék, csillagos vízre...”
Zalán abbahagyta. Misi szuszogott. Egyenletesen, mélyen, ahogy csak az alszik, aki tényleg alszik.
Zalán óvatosan felállt az ágyról. A térképet összehajtotta, és Misi párnája mellé tette, hogy reggel megtalálja. Aztán visszament a saját ágyába, és lekapcsolta a kis félhold alakú lámpát.
Sötét lett. A konyhában zümmögött a Hűtő-hegység. A hörcsög tekerte a kerekét a sarokban.
Zalán is becsukta a szemét. Az ő hajója is kék volt, és az is elindult, lassan, ki a kikötőből, Misi hajója után.
Talán valahol a csillagos vízen utolérte.