Anna és a szökőkút, ami elfelejtette a dalát
Lágy zongoraAnna ötéves volt, és a kastély kertjében állt egy szökőkút, ami minden este ugyanazt a dallamot csobogta. Ma este nem csobogott semmit.
Anna leguggolt a peremhez, és belehallgatott. A víz ott volt, de nagyon csendben. Elfelejtettem, mondta a szökőkút. Túl sokat hallgattam a madarakat.
Anna elkezdett dobolni két ujjal a kőperemen. Először lassan, aztán kicsit gyorsabban. A víz meghallotta, és megpróbálta követni.
Először félreütött, aztán majdnem jól, aztán megvolt. A dallam visszatért, és a kert lámpái, amelyek eddig figyeltek, egymás után elhalványultak, mert onnantól nyugodtan lehetett aludni.
Anna is aludni ment. A szökőkút még csobogott egy kicsit utána, aztán ő is elpihent, ahogy a vizek szokták, amikor mindenki más már alszik.